A kutatási téma jelentősége:
Betonból készült szerkezetekre vonatkozó legfontosabb követelmény azok tartóssága. Ez alatt azt
éretjük, hogy adott használati idő alatt a szerkezet biztonságosan teljesítse funkcióját, és lehetőleg
minél kisebb legyen a fenntartási költsége. E követelmény akkor teljesíthető, ha a betonszerkezet
élettartama alatt ellenáll a környezete által rá gyakorolt hatásoknak.
Legnagyobb károkat a szerkezetek főleg télen szenvednek, mivel anyaguk porózus természete miatt
vizet szívnak fel, ami időnként megfagy, majd kienged. A károsodás nagymértékben függ a beton
struktúrájától, illetve attól hogy mennyi a pórusok víztelítettsége és a fagyasztás során a keletkező
jéglencsék tágulására van-e elegendő tér. Fagyálló struktúrát egyrészt megfelelő mennyiségű és
méretű légbuborékkal lehet kialakítani, de ez szilárdságcsökkenést eredményez, továbbá
kivitelezéskor nagy fegyelmet követel. A másik ilyen struktúra a lehetőleg legtömörebb, legzártabb
szövetszerkezet kialakítása, ami kizárja a víz behatolását, így a vízzel együtt bejutható káros
anyagokat.
A kutatás fő célkitűzései:
• különböző módszerekkel megállapítani a légpórus képzővel illetve a nélkül készült betonok
fagyállóságát,
• legszigorúbb módszer alkalmazásával megállapítani azt a szilárdsági osztályt, ami
légpórusképző szer alkalmazása nélkül is megfelel a legszigorúbb kitéti követelményeknek,
• más olyan vizsgálatok, amik relatívan gyorsan adnak tájékoztató eredményt – pl.
kloridbehatolás, vízzáróság, vízfelvétel vákuum alatt - összefüggése a fagyállósággal,
• a normál betonon végzett fagyállóság és az egyéb vizsgálati módszerek között összefüggések
meghatározása után meg kell vizsgálni, hogy azok speciális (pl. könnyű, öntömörödő)
betonokra is érvényesek-e.