2019. május 22.
Kiemelkedő sikereket értek el az Építőmérnöki Kar hallgatói az idei OTDK-n, bár évek óta csökken a TDK-zók száma, ez az eredményeken egyáltalán nem látszik. A Kar idén 8 első helyezést, 4 második és harmadik helyezést és 8 különdíjat gyűjtött be a tavaszi OTDK-n. Az országos megmérettetést kétévente rendezik, idén ráadásul a BME volt a szervező intézmény, így külön öröm, hogy „hazai pályán” voltak ilyen eredményesek karunk hallgatói. Az OTDK-n is díjazott hallgatók közül öten meséltek a motivációikról, élményeikről – és arról, hogy szerintük miért érdemes belevágni a TDK-ba. Van közöttük olyan is, aki saját állítása szerint is meglepte a tanárait azzal, hogy belevágott a kutatásba, mert azelőtt egyáltalán nem érdeklődött ilyen irányba, és éltanuló sem volt. Most pedig, már doktoranduszként válaszolt a kérdéseimre.
Tóth Flóra riportja
TDK az egyetemi pályafutás kezdetén
Rendes Szilveszter elsőévesen vágott bele a TDK-ba, leginkább a bátyja hatására: „Az egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt láttam, ahogy a bátyám TDK-zott, és ő mesélte, hogy miket csinál, miről szól maga a kutatás. Már ekkor gondolkoztam rajta, hogy valami kutatásszerűt én is csináljak majd. Végül a második félév végén bele is vágtam. Nagyjából olyan volt, mint amire számítottam, de sokszor még talán érdekesebb, illetve olyan egyéb szempontokból is hasznosabb, amikre eredetileg nem is gondoltam. Már év elején elkezdtem a következő dolgozat előkészítését. Hasonló témában fogok kutatni, mint tavaly, mert még sok dolgot szeretnék/érdemes megvizsgálni. Más témán, más kutatásban nem gondolkoztam még, most erre szeretnék koncentrálni és ebbe fektetni minél több energiát, hogy egy igényes és hasznos tanulmányt tudjak elkészíteni, aztán ha ezen túl vagyok, akkor kell eldönteni, hogyan tovább.”
Szilveszter a Kari TDK-n tavaly ősszel első helyezést és dékáni különdíjat nyert, de a kétévente megrendezett OTDK mezőnye jóval nagyobb, így nem feltétlenül számított jó eredményre: „A szöveges bírálatok nagyon pozitívak voltak, amiket kb. egy héttel a konferencia előtt megkaptam, ezért bíztam benne, hogy sikerül egy jó eredményt elérnem. Közben tudtam azt is, hogy az ellenfeleim jóval tapasztaltabbak nálam és előrébb tartanak a tanulmányaikban, ebből kifolyólag jobbak is az esélyeik egy ilyen megmérettetésen. Végül különdíjat kaptam.”
Szilveszter azoknak ajánlja a TDK-t, akiknek erős belső motivációjuk van a fejlődésre: „Szerintem első sorban azoknak érdemes bármiféle öntevékeny dolgot csinálni, akiknek soha semmi nem elég és többet akarnak. Erre a TDK egy nagyon jó alternatíva, mert rengeteg új dolgot lehet megtanulni, ráadásul sok olyat is, amit amúgy az egyetemen nem tanulnánk.”
Túl 4 TDK dolgozaton már doktoranduszként
Szagri Dórát a konferencia hangulata ragadta meg, ezért döntött úgy, hogy ő is kipróbálja magát, igaz jóval később: „Elsőévesen voltam először TDK konferencián, ahol azonnal megtetszett a konferencia hangulata, bár akkor még azt gondoltam, hogy én nem lennék képes egy ilyen dolgozat elkészítésére. 1,5 évvel ezután elhatároztam, hogy magam is belevágok, igaz még nem volt konkrét témám, csak annyit tudtam, hogy valami épületfizikával kapcsolatos dolgot szeretnék készíteni, mert érdekel a terület, de a tanórák keretein belül viszonylag keveset hallhatunk róla. Így a fő motivációm a tanulás volt.”
Bár az indulásra sokat kellett várni, és az első dolgozatnál még több volt a nehézség, Dóra azóta nagyon aktívan TDK-zik, már 4 dolgozatot elkészített, és egyértelműan azt gondolja, hogy megéri ezzel foglalkozni a tanulás mellett: „Mivel akkor még nem írtam semmilyen komolyabb szakmai tanulmányt, kicsit nehéz volt belerázódni, hogyan kell fogalmazni, hogyan kell az eredményeket megfelelő módon értékelni és prezentálni. Azon túl, hogy rengeteg új emberrel, kollégával ismerkedhettem meg és számomra érdekes területeken tanultam új dolgokat, azt gondolom az egyik legnagyobb érték, amit adott az a másfajta gondolkodásmód. Túl 4 TDK dolgozaton, azt kell mondjam, hogy a fejlődés minden munkámon látszott. Egyre könnyebben és gyorsabban ment a gondolataim, eredményeim megfelelő megfogalmazása és a prezentációk minősége is sokat javult. Ezen túl a TDK munkáimnak köszönhetően jutottam el számos külföldi konferenciára is.”
Dóra első helyezett lett az OTDK-n, de ennél sokkal többet adott neki a TDK-zás: „Február óta az Építőanyagok és Magasépítés tanszék doktorandusz hallgatója vagyok, ami nagyrészt a sok TDK munkának köszönhető. A tanszéken a doktori kutatásom mellett pedig az Épületfizika Laborban számos egyéb érdekes kutatásban is részt tudok venni. Az egész TDK-zás hozzájárult ahhoz, ahol most vagyok. Az évek során egyre erősödött bennem a gondolat, hogy PhD képzésen folytassam a tanulmányaimat, az elkészült dolgozatok nagyban segítették, hogy elérhessem ezt a célomat. Sok új szakmai és baráti kapcsolatot köszönhetek ennek, amit igyekszem a jövőben is tovább gyarapítani.”
Amikor arról kérdeztük Dórát, hogy miért ajánlja a TDK-zást a hallgatóknak, összeszedte a praktikus előnyöket: „Egy TDK-val a hátad mögött sokkal könnyebb elkészíteni a szakdolgozatot is, a TDK konferencián való előadás pedig kiváló gyakorlat egy BSc vagy MSc diplomavédés előtt. Továbbá a nem olyan régóta elnyerhető #építő250 ösztöndíj későbbi félévekre vonatkozó alapfeltétele is a TDK konferencián való szereplés. Nem utolsó sorban, az önéletrajzban is szépen mutathat, a TDK munka prezentálásával pedig magabiztosabb lehet az ember a szakmai területeken is.”
Amikor egy érdekes téma húz be a kutatásba
Grivalszki Pétert egy érdekes téma indította el a TDK útján, és ez végül egy OTDK első helyezést hozott neki. Azzal, hogy kutatni kezdett, szerinte még a saját tanárait is meglepte: „2016-ban hallgatóként ki lehetett menni a Budapest Water Summit-ra. Ott hallottam először egy kis sarokba szorított előadáson a CALTROPe-projektről, ami azóta is kutatási témám alapját képezi. Kezdetben fogalmam sem volt az egészről, az angol előadást is döcögve értettem még, de felkeltette az érdeklődésemet és Dr. Baranya Sándort kerestem fel azzal a gondolattal, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, aki behívta a csapatba Fleit Gábor doktoranduszt is. Bizonyára váratlanul érte mindkettőjüket a dolog, mert előtte sosem vettem részt sem a szakkollégiumi, sem a tanszéki életben, és nem is én voltam az évfolyam legjobb tanulója. A munkálatokat már nyáron megkezdtem, és akkor jöttem rá, hogy «Te jó ég, ez most valami komoly is lehet!». Nem tudtam korábban, hogy egyetemünk rektorának, Dr. Józsa Jánosnak is van közös múltja a CALTROPe-pal, így a munkámat ő is segítette – és segíti azóta is.”
Azóta ugyanis Péter már doktoranduszként folytatja a kutatást, de még mindig élénken emlékszik az első TDK eredményhirdetésére: „Mikor délután beültünk az Oltay terembe az eredményhirdetésre, bevallom számítottam helyezésre, de a dékáni különdíj váratlanul ért. Csodás érzés volt! Akkor még nem is gondolkodtam az OTDK-n annyira távolinak tűnt (OTDK két évente van csak), viszont ekkor tudatosult bennem, hogy én annyira szeretem a CALTROPe-ot, hogy ezzel akarok foglalkozni, ehhez pedig a legjobb környezet itt van az egyetemen. Baranya tanár úr és Józsa professzor úr is támogatták a szándékomat, így végül egy CALTROPe-hoz köthető témában doktori kutatásba fogtam. Mindezek mellett rengeteg új embert megismertem kezdve a CALTOPe fejlesztő csapatától neves professzorokon át tehetséges és barátkozó típusú hallgatókig. Nagyon szeretném, ha az életem jelentős részét képezné a CALTROPe, illetve ott lehessek az első alkalmazásakor egyszer, de talán már néhány év múlva.”
Péter egyáltalán nem számított az OTDK-s eredményre, pedig már doktoranduszként vett részt a megmérettetésen, és az előadását teljesen át is dolgozták az OTDK-t megelőző konzultációkon: „Az OTDK már komolyabb falat. A házi TDK-n mindenki tudja nagyjából, hogy ki mivel készül, de itt számos más egyetemről jönnek mind hallgatók, mind bírálók. A mi mezőnyünket igen erősnek tartottam, nem is számítottam helyezésre. Ekkor egyébként már doktorandusz voltam, és nagyon szorítottam a fiatalabb hallgatóknak, hogy érjenek el jó helyezéseket, motiválja őket is a kutatói pályára. Amikor megláttam a nevemet az eredményhirdetésen legfelül a kijelzőn, alig hittem a szememnek. Azóta elkezdtem az OTDK babérjait learatni, pályázatok és cikkek formájában.”
Péter összefoglalja, kiknek érdemes belevágni a TDK-ba: „Nem akarok közhelyeket állítani, hiszen sosem készültem kutatónak. Annak ajánlom a TDK-t akinek megtetszik valami a szakmában, akit kíváncsivá tesz valami, de nem nagyon talál róla semmit. Rendkívüli emberek állnak a rendelkezésére a kíváncsisága kielégítéséhez, és ki tudja hová fut ki az egész. Szerintem az a legcsodálatosabb, amikor hallasz valamiről, amiről keveset tudsz, kigondolod kihez kellene bekopogni, majd összeszeded a bátorságod, benyitsz a leendő konzulensedhez és belevágsz.”
Gondolatformáló és elhelyezkedést segítő TDK
Gonda Evelyn tudatosan vágott bele a TDK-ba, ráadásul ő is elég hamar elkezdett foglalkozni a dologgal: másodévesen kereste fel a konzulensét, Vinkó Ákost, de végül másfél évvel később készítette el a pályamunkáját – amivel első helyezést ért el az OTDK-n. „Érdekelt maga a kutatás világa is, így adott volt, hogy belevágjak egy TDK-ba. Mindemellett úgy gondolom, hogy egy ilyen munka elkészítésével jobb esélyekkel lehet indulni a munkaerőpiacon. Ehhez viszont mindenképpen olyan téma volt szükséges, mely egyedi és előremutató, akár folytatható, mint diplomamunka. Már az elején sejtettem, hogy nem lesz egyszerű feladat, de ehhez képest is rengeteg energiát emésztett fel. A kutatás mellett maga a dokumentáció igényes összeállítása kifejezetten fáradtságos. Az előadás elkészítését is alul becsültem: egy-másfél hét kellett, hogy igazán kiforrjon.”
Ennek ellenére Evelyn úgy érzi, hogy megérte, pedig munka mellett kezdett bele a kutatásba: „Úgy érzem, sokat alakított a személyiségjegyeimen a TDK kutatás: sokkal precízebbé, összeszedettebbé, a munkámra sokkal igényesebbé váltam. Hiszen, egy ekkora volumenű munkát csak alaposan, figyelmesen és a lehető legnagyobb alázattal lehet elkészíteni. Emellett rengeteg új dolgot tanulhattam, mind elméleti és gyakorlati oldalon, illetve elmélyítette a szakmai tudásom is. 2018. februártól kezdődően már napi nyolc órában dolgoztam, heti négy alkalommal, és emellett igyekeztem készíteni a TDK-t. Összességében, egyáltalán nem számítottam rá, hogy végül ennyire túlvállalom magam. A munkámban nagy segítségemre volt Ákos, a konzulensem, és a párom, Csikós Attila is.”
A helyezésekre sem a kari, sem az országos TDK-n nem számított, de természetesen nagyon örült nekik. Evelyn idén januárban befejezte a BSc tanulmányait, és egyelőre nem jelentkezett MSc-re, de úgy gondolja, hogy folytatni fogja a tanulást és a téma kutatását is. Szerinte egy jó téma gondolatformáló is tud lenni, de az egésznek mégis a vége miatt érdemes belevágni: „Még ha furcsán is hangzik, akkor a vége volt a legjobb. Amikor már összeállt az egész dolgozat, nyomtatva, lefűzve az megelégedéssel tölti el az embert. Az érzés, hogy «Ez az én munkám!».”
A jó TDK helyezés csak bónusz
Németh Gábor ma már szintén doktoranduszként lett második helyezett az OTDK-n. Miután évekkel ezelőtt egy oktatója felkérésére belekezdett a TDK-ba, azóta gyakorlatilag abba sem hagyta: „Az én esetemben a TDK-nak hatalmas befolyása volt az életemre. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges, de az első dolgozat után „ráfüggtem” a kötelező tanulmányokon túlmutató kutatásra és munkára, a maradék 2 egyetemi évemben is TDK-ztam. A TDK-k során szép lassan elkezdtem cikkeket írni, konferenciákra járni, egyre több embert ismertem meg a tanszékről, és részt vettem tanszéki projektekben is. Ezek eredményeképp, a 3. TDK-m során bizonyossá vált, hogy az egyetemen maradok doktoranduszként. Az sem elhanyagolható, hogy az eredményes TDK szerepléseknek köszönhetően több ösztöndíjra is sikeresen tudtam pályázni. Már az első dolgozatnál világossá vált, hogy szeretek kutatni. Mindhárom TDK-m témája eltér egymástól, így több területet is megismerhettem. Ahogy említettem, jelenleg doktorandusz vagyok, kutatásom tárgya pedig az utolsó dolgozatom témája.”
Bár Gábor második helyezést ért ez az OTDK-n, az esélylatolgatás egyáltalán nem foglalkoztatta: „Őszintén szólva sikeres kari TDK eredményre sem számítottam. Számomra ez soha nem volt fontos, így nem is latolgattam magamban az esélyeket. Mindig volt valami célom a TDK-val (egy új szoftver használatának elsajátítása, egy kutatási projekt befejezése stb.), és csak arra koncentráltam, hogy azt elérjem vele. A kari- és országos konferencián elért eredményeknek ugyan nagyon örültem, de azok csak bónuszok voltak. A rengeteg tapasztalat, a publikációk és konferenciák lehetősége, és az OTDK-k hangulata mellett a legjobban annak örülök, hogy sikerült rátalálnom a doktori kutatási témámra, és az ezzel járó nagyszabású kísérletsorozatban való munkát is nagyon élveztem.”
Gábor nemcsak azoknak ajánlja a TDK-zást, akik később kutatóként szeretnének dolgozni: „Szerintem mindenkinek érdemes, aki diploma után építőmérnökként akarja a kenyerét keresni. Aki kutatni szeretne, annak egyértelműen hatalmas előnyt jelentenek a TDK-zás során megszerezett tapasztalatok. Aki az iparban szeretni elhelyezkedni, annak szintén nagy előnyt jelenthet egy gyakorlati témában való elmélyülés, a munkaadók is tudják, hogy aki TDK-zott, az egy hatalmas pluszmunkát végzett a tanulmányai során, ami mélyebb ismereteket, több tapasztalatot, nagyobb munkabírást és szorgalmat jelent.”
Az országos sikerek és a már említett megpályázható ösztöndíjak mellett a Kar abban is segít, hogy a TDK-val tudományos pályára lépők megfelelő lehetőségekhez jussanak, idén harmadik alkalommal jelent meg a TDK Szemelvények című kötet, amely már egy hivatkozható publikáció a TDK-n jó helyezést elért hallgatók számára, a cikkben szereplő TDK-zók közül többen publikáltak már a kötet valamely számában. Ősszel pedig jön a következő kari konferencia, a jelentkezés részleteit hamarosan olvashatjátok a kar oldalán és FB oldalán.
Kiemelt kép forrása: OTDK 2019 Műszaki Tudomány szekció