2014. december 19.
Interjú Dr. Ádám Józseffel és Dr. Rózsa Szabolccsal a tanszék leköszönt és hivatalba lépett vezetőjével.
Dr. Ádám József 1995 és 1999 között a Felsőgeodézia Tanszék, 2001-től az összevont Általános- és Felsőgeodézia Tanszék vezetője volt. A tanszékvezetői székben „saját nevelés”, Dr. Rózsa Szabolcs követte. Önök szerint milyen jövőbeni kihívásokkal kell szembenéznie az Általános- és Felsőgeodézia Tanszék vezetőjének?
Dr. Ádám József: Nehéz ezt előre megmondani. Mindig lesznek megoldandó feladatok, de egyúttal bízom benne, hogy Szabolcs nagyon nagy kihívásokkal nem kerül szembe. Probléma, hogy kevés doktoranduszunk és mesterképzésben tanuló hallgatónk van. A legégetőbb feladat az oktatói utánpótlás biztosítása, a tanszék létét jelentő 10/5/1 arány fenntartása. Az ideális természetesen az lenne, ha 13-15 oktatónk lenne, ekkor tudnánk kellő időt biztosítani, hogy oktatóink kevésbé legyenek leterheltek, valamint legyen elég idejük továbbképezni magukat.
Dr. Rózsa Szabolcs: A többi tanszékhez hasonlóan nálunk is a legnagyobb probléma, hogy az egyetemi oktatók korfájából hiányzik egy 10-15 éves periódus, a mai 45-55 éves korosztály. Ennek következménye, hogy nagyobb teher hárul a fiatalabb generációkra, hiszen szakmai tapasztalatban és a ranglétrán is pótolniuk kell a nyugdíjba vonuló kollégákat, miközben mögöttük is fel kell nőnie a következő generációnak. Számomra ezért a legnagyobb kihívást, az egyenletes utánpótlás nevelés megteremtése jelenti.
Az Építőmérnöki Karon jelenleg oktatásfejlesztési reformon dolgoznak. Milyen változások várhatóak 2015/2016-os tanévtől és ez mennyire érinti a tanszéket?
Dr. Ádám József: A tantervünk finomhangolásával szeretnénk elérni, hogy még jobban illeszkedjen az oktatói és hallgatói igényekhez, miközben a szakmánk legújabb eredményeit is belevesszük.
Dr. Rózsa Szabolcs: Nem egy „tankönyvízű” ismeretátadásra helyezzük a hangsúlyt, hanem az ismeretek gyakorlati példákkal történő alátámasztására. Az ideális az lenne, ha évenként újra gondolnánk és aktualizálnánk a tananyagokat, de ez a napi rutinban nehezen oldható meg. Jelenleg a kétszintű képzéshez bevezetett tanterv frissítésén dolgozunk. Ez egy jó lehetőség, hiszen az egész tantervet áttekintjük, egységes rendszerként kezeljük, amelynek eredményeként egy konzisztensebb és hatékonyabb oktatási terv jön létre.
Véleményem szerint a BSc képzés gyakorlatorientáltabb, az MSc pedig elméletibb kellene, hogy legyen. Ennek eléréséhez már a projektfeladatok bevezetésével nagyot léptünk előre, hiszen ezeket a különböző mérnöki feladatokat a hallgatóknak – konzulens támogatása mellet – önállóan kell az alapképzés alatt elvégezniük. A projektfeladatok segítségével a diploma megszerzését követően nagyobb önbizalommal léphetnek be az első munkahelyre, jobban felkészülnek az ipari munkára.
Dr. Ádám József: A kreditrendszer bevezetésével szétestek a klasszikus tankörök. A projektfeladatok és a tanszékünk által koordinált nyári mérőgyakorlatok egymás jobb megismerésében segítenek. A gödi mérőtáborban például a hallgatók nem csak a saját munkájukra fókuszálnak, hanem együtt dolgoznak egy 10-12 fős csapatban, ezáltal megtanulják a csoportos munkavégzést is.
Az Általános- és Felsőgeodézia Tanszék által tanított geodézia az építőmérnök hallgatók első mérnöki tantárgya, amelyet a már említett kilenc napos gödi mérőgyakorlat zár.
Dr. Ádám József: A geodézia az első olyan műszaki tárgy, ahol az építőmérnök hallgatók mérnöki eszközt vesznek a kezükbe. Szerintem ez azért is jó, mert precizitásra, pontosságra neveli őket, miközben alapvető ismereteket sajátítanak el.
Dr. Rózsa Szabolcs: Számomra a geodézia egy önálló szakma, ahol az egyes létesítmények komplett fejlődését az ötlettől a kivitelezésen át és az üzemelés során is végig kísérjük. Az első éves építőmérnök hallgatók két féléves geodézia tanulmánya a nyári mérőtáborban érik be. Ez alatt a kilenc nap alatt megtapasztalhatják a terepmunka összes szépségét és esetenként viszontagságait. A hallgatói visszajelzések alapján sokan ott szeretik meg ezt a szakmát. (A 2014-es gödi mérőtábor táborfelelőseivel készült interjút itt olvashatják.)
Ádám tanár úr egyszer azt mondta, hogy az oktatás kortalanná tesz. Mondhatjuk ezt az Ön mottójának?
Dr. Ádám József: Igen, hiszen oktatóként és kutatóként mindig lehet tanulni.
Milyen jövőbeni tervei vannak?
Dr. Ádám József: A legelső az oktatói munka, ebben számítanak továbbra is rám, de sok restanciám – akadémiai tagságból eredő elfoglaltság, egyetemi tisztségviselés – is van. Szeretném behozni a lemaradásomat a jegyzetírásban, és szeretnék még a kutatásba is bekapcsolódni, emellett fontos lenne a nemzetközi tudományterületek eredményeit beépíteni a hazai szaknyelvezetbe. Igyekszem továbbra is energiám és képességeim legjavát kihasználva végezni a munkám, ahogy elődeim Dr. Hazay István és Biró Péter professzor urak is tették. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy egymás munkáját vagyunk hivatottak folytatni. Látom a fiatalabb generációk elkötelezettségét, jó tudni, hogy ez a tanszék továbbra is létezni, működni fog.
|
Dr. Ádám József Műegyetemi tanulmányait követően (1974) Pencen a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumban helyezkedett el. Saját bevallása szerint kedvenc témája a műholdak geodéziai célú megfigyelése volt. Kapcsolata azonban soha nem szakadt meg régi intézményével. 1982 és 1983 között mellékfoglalkozású egyetemi adjunktusként dolgozott a BME-n, majd 1988-ban címzetes egyetemi docens lett. 1992-ben a BME Építőmérnöki Kar Felsőgeodézia Tanszék félállású egyetemi tanára, 1994-ben főállású egyetemi tanára lett. 1995 és 1999 között a Felsőgeodézia Tanszék vezetői teendőit látta el, majd 2001-től az összevont Általános és Felsőgeodézia Tanszék vezetője lett. 1994-től a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió magyar nemzeti bizottságának az elnöke. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. 1992 és 2002 között az Űrkutatási Tudományos Tanács tagja, 2000-től 2013-ig az MTA-BME Fizikai Geodézia és Geodinamikai Kutatócsoport vezetője, valamint a BME Egyetemi Habilitációs Bizottság és Doktori Tanács tagja. 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben rendes tagjává választotta. 1999-től az MTA Földtudományok Osztályának elnökhelyettese, 2005-ben elnöke lett, ezzel az MTA elnökségébe is bekerült. Díjak, elismerések |
Dr. Rózsa Szabolcs 2014. július 1. óta tölti be az Általános- és Felsőgeodézia Tanszék vezetői pozícióját. Mennyire tartja fontosnak, hogy a tanszékvezetői teendők mellett oktatásban és a különböző projektekben is részt vegyen?
Rózsa Szabolcs: Tanszékvezetőnek lenni egy feladat és nem egy cím. Vallom, hogy tanszéket csak úgy lehet vezetni, hogy az oktatásban és a kutatási/ipari projektekben is meghatározó szerepet kell vállalni. Ha az alaptevékenységtől vezetőként eltávolodunk, akkor nem tudjuk hitelesen végezni a munkánkat.
|
Dr. Rózsa Szabolcs okl. földmérő és térinformatikai mérnök (1998), Master of Business Administration (2003). 2001-2004 között a Karlsruhe-i Egyetem Geodéziai Intézetének tudományos munkatársa. Az MTA-BME Fizikai Geodézia és Geodinamikai kutatócsoportjának tagja, 2004-től az Általános- és Felsőgeodézia Tanszék adjunktusa, majd 2008-tól egyetemi docense. Tudományos ösztöndíjak, kitüntetések Kutatási területei a nagypontosságú GPS helymeghatározásra, valamint ennek földtudományi/építőmérnöki alkalmazásaira terjednek ki. |
Mik az első tanszékvezetői tapasztalatai?
Dr. Rózsa Szabolcs: Még „szokom a helyzetet”. Eddig is benne voltam a tanszék életében, ezért nagy meglepetések nem értek. Tudtam, hogy mik a megoldandó feladatok, problémák. Most kezdem látni, hogy milyen egyéb feladatok hárulnak a tanszékvezetőre. Jelenleg próbálom a feladataimat összeegyeztetni azzal, hogy az oktatásban és a kutatásban is helyt tudjak állni. Fontos, hogy megtaláljam az egyensúlyt és ne temessenek maguk alá az adminisztratív feladatok.
Nagy segítséget jelent, hogy számíthatok Ádám tanár úr támogatására, így nem nulláról kell kitalálnom a dolgokat. Van kihez fordulnom. Sok segítséget kapok a kollégáimtól is, hiszen ezen a tanszéken – köszönhetően a kis létszámnak – úgy működünk, mint egy nagy család: a légkör mindig baráti, konzultatív.
Fotó: Philip János