2016. december 02.
Néhány középiskolás diák – aki elég gyorsan jelentkezett – kipróbálhatta, milyen építőmérnöknek tanulni.
A „Tölts velünk egy napot!” programsorozat keretében három fő területet próbálhattak ki a diákok három októberi napon. A sorozat a Nemzeti Tehetség Program támogatásával jött létre, a BME-ÉMK Pályaorientációs Bizottságának szervezésében.
A három nap különböző workshopokkal, kiscsoportos foglalkozásokkal telt, ahol a diákok maguk is részt vehettek a kísérletekben, kipróbálhatták az eszközöket. Éppen ezért limitált volt a résztvevők száma, és a meghirdetés után hamar beteltek a helyek. Összesen 76 diák vett részt az eseménysorozaton.
Az eseményről készült video a képre kattintva elérhető:
Mindhárom nap délelőtt és délután is zajlottak a programok, a kettő között pedig természetesen ebédet is kaptak a diákok: többféle szendvics és ásványvíz közül választhattak.
Az első nap a szerkezetépítés jegyében telt, leginkább a hidak építésének hátterébe tekinthettek be a diákok.
Dr. Tarján Gabriella, a Hidak és Szerkezetek Tanszék adjunktusa vezette végig a hídépítő feladatokon a középiskolásokat, és utólag élvezettel mesél a programról: „Én először vettem részt ezen a programon, ami nekem nagyon pozitív élmény volt. Nagyon érdeklődőek voltak a diákok, és aktívan részt vettek a beszélgetésben, feladatmegoldásban. Először persze tartózkodóan, de azután a különböző feladatok során egyre jobban belelendültek. Először a hídtervezés lépéseit tekintettük át. A tanulmánytervezés szakaszában megnézegettünk budapesti hidakat, és végigvettük, hogy melyik hogy viseli a terhet (húzás, nyomás, hajlítás). Építettünk emberhidakat is a diákokból, és különböző teherviselési módokat teszteltünk rajtuk. A tervezés során elsőként vázlattervi változatként papírhíd modelleket készítettünk, amiknek el kellett bírnia egy matchboxot. Ezen kiscsoportos feladatként dolgoztak a diákok. Majd a virtuális modellezést és próbaterhelést számítógépes hídépítő játékkal szemléltettük. Végül a kivitelezés következett, amikor fából készült hídmodelleket építettek össze, szintén kisebb csoportokban. A legtöbb diák, aki részt vett a programon építőipari szakközépiskolából érkezett, tehát volt fogalma arról, hogy mivel foglalkozik egy építőmérnök, mégis lehetett újat mondani nekik.”
A második napon a vizes laborban igazi műhelymunkával telt az idő: a diákok kísérleteztek, számításokat végeztek, több eszközt kipróbáltak.
Kérdéseknél, feladatvégzésnél Musa Ildikó laborvezető nyújtott segítséget a résztvevőknek. Az első téma a víztisztaság volt, az ivóvíz vizsgálata és a korszerű ivóvízellátás biztosítása kapcsán méréseket is végeztek, amiben minden középiskolás nagyon lelkesen vett részt. Számoltak, kevertek, mértek – nagy volt a nyüzsgés a laborban, de mindenki a feladattal foglalkozott, senki nem nyomkodta a telefonját. A laborbeli kísérletek után következett az ebéd, majd ragasztástechnológiai előadás és egy újabb laborlátogatás.
Külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy szinte egész játékos kísérletezés folyt a laborban, de a diákok megtanulták meghatározni a víz pH értékét, a vezető képességét és a keménységét. A naphoz kapcsolódó feladatlapon pedig szabályszerű mérési jegyzőkönyvet kellett vezetniük, amely tudásnak még komoly hasznát veszik az egyetemi évek alatt.
A harmadik nap a geodéziával való ismerkedés jegyében telt. Először a geoinformatikai-építőmérnök ágazat szerteágazó feladatköreit mutatták be, a földméréstől kezdve a felsőgeodézián át, a távérzékelésen keresztül egészen a térinformatikáig. A kötetlen hangulatú, de nagyon informatív előadás után az előadó, Dr. Tuchband Tamás, által összeállított teszttel mérték az oktatók, hogy mennyi információt jegyeztek meg a résztvevő diákok.
Ezek után csoportokra osztva ismerkedhettek meg az ágazat által használt csúcstechnológiát felvonultató eszközökkel. Kipróbálhatták, hogy mennyire erősek és nehezek, ugyanis a teremben található mélyalapozású pillért megpróbálhatták elmozdítani Az általuk okozott elmozdulást egy lézer interferométer mikrométeres pontossággal mérte meg és a számítógép képernyőjén, egy grafikonon mutatta. Egy deszka lehajlásából, melyet robot mérőállomással határoztak meg, az egyes diákok súlyát számították ki. A legnagyobb izgalmat a digitális homokozó okozta, ahol a homok magasságának változását távérzékelési eljárással (MS Kinect szenzor) egy nyílt forráskódú szoftver valós időben domborzati térképpé alakította, melyet projektor segítségével a homokra vetítettek. Itt aztán elszabadult a gyerekek fantáziája: kiásták a Balatont, beleírták a homokba, hogy BME, és megpróbálták a Mariana árok mellé a Mount Everestet is összelapátolni. A lassan érettségiző fiatalok látható élvezettel ügyeskedtek a kisgyermekeknek készült homokozó lapátokkal. Persze azért itt is rengeteget tanultak a homokozást segítő szakemberektől, például azt, hogy a Balaton partja nem tengerszem-szerűen meredek, sokkal inkább lankás.
Bár ezek a napok kimondottan a szórakoztató részét mutatták meg az építőmérnöki szakmának, mégis elmondhatjuk, hogy a résztvevő diákok egy nap alatt annyi szakmai tudást sajátítottak el, amennyit a középiskolában valószínűleg csak hónapok alatt. A gimnáziumi tanulók pedig ismeretlen területekre is eljuthattak, hiszen a földmérés és a geodézia ott nem tananyag.
Dr. Baráti Ilona, a Bizottság vezetője a programok után több középiskolai tanártól kapott igen pozitív visszajelzést: „A tanárok arról számoltak be, hogy a középiskolásoknak nagy élmény volt bepillantani az egyetemi életbe, örömmel számoltak be a programokról, amiket érdekesnek és hasznosnak találtak. De a velük töltött napok során is ezek voltak a visszajelzések.”
A Tölts velünk egy napot! sorozaton részt vevő középiskolások valószínűleg „megfertőződtek” – és nem fognak sokat gondolkozni azon, hogy melyik kart írják az első helyre a jelentkezési lapot, pedig lehet, hogy csak azért jelentkeztek a programra, hogy lóghassanak egy napot a suliból. Azt pedig nem áruljuk el nekik, hogy a kreatívan tanító feladatok mellett kőkemény és nem mindig szórakoztató munka is vár rájuk, ha építőmérnök hallgatók lesznek…
