2016. március 01.
Interjú Holnapy Dezsővel, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Életműdíjas építőmérnök - alkalmazott matematikusával.
„Végigjártam az építőmérnökök szokásos pályáját” – jelenti ki Holnapy Dezső, aki diplomáját 1956-ban szerezte az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen. Az egyetem után először a Heves-megyei Állami Építőipari Vállalatnál helyezkedett el, mint beosztott mérnök, majd egy év után a Bányászati Tervező Intézethez került, ahol statikus tervezőként dolgozott 1963-ig. Érdeklődése itt fordult szinte egyszerre a matematika és a számítástechnika felé – tudjuk meg. „A ’Bányatervnél’ jó statikus osztály működött, hagyták a fiatalokat kibontakozni. A csoportvezetőim közül ketten is elkezdtek matematikát tanulni az ELTE-n. Tőlem sem volt idegen, így én is belevágtam” – emlékszik vissza a szakember, aki alkalmazott matematikus oklevelét 1966-ban szerezte az ELTE esti tagozatán.
Közben a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet Mérnöki Számítások Osztályára került, amelynek 1971-ig osztályvezetője lett. „Az első gép, amin dolgoztunk egy Elliott 803-as volt” – tudjuk meg.
A kapcsolata nem szakadt meg a Műegyetemmel sem, Szabó János, a Mechanika Tanszék oktatója, akadémikus hívására külső óraadóként már a 60-as évek végétől részt vett az Építőmérnöki Kar számítástechnika oktatásában. „Nem volt megterhelő, hiszen elsősorban arról tanítottam, amit nap mint nap használtam” – magyarázza.
Ebben az időben az alkalmazott számítástechnika még egészen más volt. „Megpróbáltuk gépesíteni, amit előtte is csináltunk, vagyis a mérnöki feladatokat programoztuk” – idézi fel. „Az egyik legnevezetesebb és talán legérdekesebb feladatunk a VIZITERV megbízásából a Gabčíkovo – nagymarosi vízerőmű teljesítményszámítása volt. Megkaptuk a modelljét, de a számításokat már géppel oldottuk meg. De a csapatommal mi készítettük el a Kacsóh Pongrác úti felüljáró, vagy éppen a Blaha Lujza téri aluljáró statikai számításait is” – emel ki néhányat a közismert munkáik közül.
A Mérnöki Számítások Osztály 1971-ben átkerült az Építőipari Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalathoz, majd Holnapy Dezső 1978-ban az Építéstudományi intézet tudományos tanácsodója lett.
A BME Építőmérnöki Karára főállásba Dr. Detrekői Ákos dékán hívásának engedve 1989-ben került. „A Kar Informatikai Laboratóriumának lettem a vezetője” – magyarázza. Nevéhez fűződik a Válogatott fejezetek a műszaki számítástechnikából, Algebra a számítástechnikához és az Intelligens rendszerek doktoranduszi tárgyak bevezetése. A pozíciót 1995-ig töltötte be, de 2002-es nyugdíjazásáig a Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék tudományos főmunkatársa maradt, amellyel párhuzamosan (1993-tól) a Gábor Dénes Főiskola Matematika Tanszékén félállású tanárként is dolgozott.
Holnapy Dezső saját bevallása szerint építőmérnök, akinek a gondolatvilága matematikus irányába tolódott. „Modell és a megvalósítás egy kézben” – magyarázza. Ma már csak ritkán oktat, a kutatómunkáját azonban továbbra is folytatja. Tenzorokkal, a mérnöki tudományoknak az algoritmizálásához használt legmagasabb matematikai objektumaival foglalkozik – tudjuk meg.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társasághoz szinte a „kezdetekkor” csatlakozott. A tudományos érdeklődésem már a 70-es években a mesterséges intelligencia és az ún. matematikai nyelvészet, az automatizált műszaki tervezés felé fordult – vallja be. „Alakítottak egy automatizálás tervezési vitakört, ahol a tagtársakkal, még ha különböző helyeken is dolgoztunk, egy gárda voltunk. Előadásokat tartottunk, amiből rengeteget tanultunk, igazi információ átadás volt” – idézi fel a szakember, aki jelenleg a Társaság keretein belül működő Informatikattörténeti fórum tagja.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság több évtizedes szakmai munkáját 2013-ban Életmű-díjjal ismerte el. A kitűntetés említésekor Holnapy Dezső arcán egy, a szavaknál kifejezőbb mosoly jelenik meg. „Megsúgták, hogy megkapom. Jól esett. Az éreztem, hogy érdemes volt mindezt végig csinálni.”
|
Holnapy Dezső Mérnöki diplomáját 1956-ban vehette át az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen. A műszaki doktori címet „A földkéreg töréseinek és gyűrődéseinek magyarázata a membránhéj-elmélet alapján” c értekezésével 1965-ben szerezte meg. „Új numerikus módszer felületszerkezetek gépi számítására” című kandidátusi értekezését 1972-ben védte meg. 1986-ban a Művelődésügyi Minisztérium címzetes docensi kinevezéssel ismerte el munkásságát, majd 1994-ben a Budapesti Műszaki Egyetem habilitált doktori címet adományozott a számára. Közéleti szereplése, megbízások:
|
Fotó: Philip János
Kiemelt kép forrása: njszt.hu