2020. July 01.
Dr. Balázsy Béla címzetes egyetemi docens, mindenki által szeretett és a szakmában „Béla bátyánkként” ismert geotechnikus mérnök, 2020 júniusában, 95 éves korában eltávozott közülünk. Pályáját a Műszaki Egyetemen kezdte és munkásságának utolsó évtizedeiben is visszatért az alma materhez, és a Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék oktató munkáját segítette. Népszerű közkedvelt kolléga volt, akinek gazdag életútjához köthető legfontosabb szakmai állomásait és emlékeit szomorúan itt idézzük fel.
Balázsy Béla 1926-ban született Nagysármáson, Erdélyben. 1951-ben diplomázott a Műszaki Egyetemen, 2001-ben arany-, 2011-ben gyémánt, míg 2016-ban vasoklevelet kapott. 1950-től, a mai nevén 2-es metró építésén kezdett dolgozni, s 1951-1956 között már, mint műszaki ellenőr tevékenykedett. 1956-ban lépett be a Földmérő és Talajvizsgáló Intézethez (későbbi FTV), ahol kezdetben talajmechanikai szakvéleményeket, majd alapozásokat tervezett. Elsők között használt héjszerkezetet alapozási célra, alapmegerősítési gyakorlattá tette a sajtolt cölöpözést, a talajszilárdítást. Megtervezte az első hazai Franki cölöpalapozást. Nevéhez fűződik a Budapest Szálló (ismertebb nevén a „Körszálló”) alapozása és a Műcsarnok alapozásának megerősítése is. Építőmérnöki diplomája mellett 1965-ben mérnök-közgazdász oklevelet is szerzett. 1967-es franciaországi tanulmányútján az újabb mélyépítési technikákat tanulmányozta, majd ezt követően 1968 és 1972 között Algériában tervezett, és oktatott a Politechnikai Főiskolán. Hazatérése után 1972-1979 között az FTV Geotechnikai Irodájának vezető-helyettese volt. 1979 és 1983 között mélyépítési szakági főmérnöki feladatokat látott el. 1981-ben műszaki doktori fokozatot szerzett, majd szakmai útja ismét visszavitte Algériába, ahol 1983-1990 között mélyépítési szakértő, hídtervező volt. Nevét és mérnöki látásmódját számtalan műtárgy jelzi az észak-afrikai országban. A BME-hez való kötődése megmaradt és egyetemünk előadója és diplomazsűri beválasztott tagjaként is tevékenykedett. Az 1960-as években előadott a Mérnöki Továbbképző Intézetben. 1989-ben vonult nyugállományba. Nyugdíjas éveiben is végig aktív szereplője maradt a hazai és nemzetközi geotechnikának. Szakértőként szerepelt a budapesti 4-es metrónál, ahol széleskörű tapasztalata mellett, francia, német és román nyelvtudását is hasznosította. 1996-2005 között a BME Építőmérnöki Karának francia tagozatán geotechnikát adott elő. Pályája során több mint 80 publikációja jelent meg, 6 magyar és 4 francia nyelvű egyetemi jegyzetet írt. Társszerzője a Támfalak és partfalak c. könyvnek. Szakmai szervezeti tagságai közül kiemelhető az Építéstudományi Egyesület, a Közlekedéstudományi Egyesület (vezetőségi tag). A Magyar Mérnöki Kamara és azon belül a Geotechnikai Tagozat Minősítő Bizottsága. ISSMGE magyar nemzeti bizottsága, Magyar Geotechnikai Egyesület (tiszteletbeli tag), Szabványügyi Testület európai szabványokat honosító bizottságában is szerepet vállalt. 2005-ben a tanszék felterjesztésére címzetes egyetemi docens címmel tüntették ki. Legutolsó időkig tartott egyetemi előadásokat, tervezési feladatokat konzultált és elsősorban a metrótervezés kérdéseivel foglalkozott. Kitüntetései közül a többszörös Kiváló Dolgozó, az Építőipar Kiváló Dolgozója, a Munka Érdemrend ezüst fokozata a legjelentősebbek. Földalatti Vasút Emlékérem és a 25 Év Szolgálatért plakett tulajdonosa is volt. 2010-ben az MMK örökös tagja lett, és megkapta a Széchy Károly emlékplakettet, a hazai geotechnika szakma legrangosabb kitűntetését.
Magas, elegáns alakja, mindig segítőkész természete különösen kedvelt oktatóvá és népszerű kollégává tette. Mindig hiányozni fogsz nekünk Béla bátyánk!
Dr. Balázsy Béla gazdag életútjáról, gyerekkorától és a mérnöki/oktatói szakmában eltöltött éveiről bővebben a 2016-ban a 90. születésnapjára készült portré közzétételével is emléket állítunk.
Végső nyugalomba 2020. július 9-én helyezik, a Fiumei úti sírkertben (13:30) (Gyászjelentés).