2018. April 25.
2018. április 6-án méltósággal viselt betegség után, 86 évesen elhunyt Müller Miklós, a Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék nyugdíjas docense, számos mélyépítő mérnök generáció példaképe, gyakorló tervező és oktató tudós. Hosszú, gazdag életpályája nem csak a munkában teljesedett ki, hanem méltán volt büszke családjára is.
Müller Miklós 1932-ben született Szekszárdon. Építőmérnöki oklevelét 1957-ben, vasbetonépítő szakmérnöki oklevelét 1965-ben szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. Műszaki doktor (1976), a műszaki tudomány kandidátusa (1976), PhD (1995). Közel két évtizeden át az UVATERV mérnökeként dolgozott és vált elismert szerkezettervezővé.
A vasbeton alagútfalazatok körében felmerülő szerkezet-kialakítási, méretezési és építéstechnológiai feladatok mellett munkássága kiterjedt ipari létesítmények alapozási és felszerkezeti kialakítására, különleges szigetelési megoldások kifejlesztésére is. A budapesti metró (különösen az Észak-déli vonal) sok szerkezetének kiviteli terveit készítette el a 70-es években. Munkái mellett több újítás illetve találmány kidolgozásában is részt vett, mint pl. „Az előregyártott vasbeton elemekből készült vízzáró alagútfalazat” építésére vonatkozó eljárás vagy a „Mély vasbeton aknák és nagy terjedelmű vasbeton szekrények süllyesztése tixotróp zagy felhasználásával”. Nemzetközi elismerést megalapozó megoldása volt a duzzadó talajban korlátozottan összenyomható réteget magába foglaló alagútfalazat megalkotása, amelyet a Zürichben dolgozó Kovári professzor fejlesztett tovább.
Hamar felismerte hogy „igazi“ építmérnökké akkor válhat, ha mind a gyakorlati tervezés-és kivitelezés, mind az oktatás-és kutatás területén tapasztalatokat szerez. Ezért már a 60-as évektől kezdve oktatási feladatokat is vállalt az építőmérnöki egyetemi képzés különböző területein. Külső óraadóként vett részt az építőanyagok, a mechanika és a geotechnika oktatásában, kutatási témájához Széchy professzortól kapott támogatást. 1975-től a BME Geotechnikai Tanszék főállású adjunktusa volt, a talajmechanika, alapozás és földalatti műtárgyak körében hasznosította gyakorlati tapasztalatalt. Egyetemi docenssé 1980-ban nevezték ki – olyan időszakban, amikor politikai kötelezettségvállalás nélkül ilyen beosztásba csak kivételes szakmai teljesítménnyel lehet kerülni. Bekapcsolódott a szakmérnök képzésbe és a földalatti műtárgyak körében fokozatosan vezető oktatói szerepet kap. Rendszeresen vállalt gyakorlati feladatokat, állandó kapcsolatban maradt a tervezéssel és kivitelezéssel. Szakdolgozatok, diplomatervek, doktori cselekmények megbecsült, keresett konzultánsa, bírálója volt.
Kutatási tevékenysége a 70-es évektől bontakozott ki. A földalatti műtárgyak erőjátéka, méretezést kérdései, a falazat és a kőzetkörnyezet kölcsönhatása mellett foglalkozott a kiscelli agyag szilárdságtani viselkedésével is. Innovatív megoldásait a hazai- és nemzetközi szaksajtóban, illetve konferenciákon rendszeresen publikálta. 2001-ben ő volt a Széchy Emlékülés hazai felkért előadója.
Szakmai felkészültsége, kollegiális segítőkészsége és bonyolult érdekviszonyokon felülemelkedni mindig képes elfogulatlansága is magyarázza azt, hogy a hazai alapozási szerkezetek és földalatti műtárgyak megvalósítói pár évvel ezelőttig, nyugalomba vonulását követően is gyakran foglalkoztatták, mint elismert tartószerkezeti és geotechnikai tanácsadót, szakértőt.
Szakértői, oktatói munkáját még 80 évesen is teljes odaadással folytatta, a Mérnöktovábbképző Intézet rendezésében sok résztvevővel lefolytatott, kétéves alagútépítési tanfolyam fő szervezője volt és fontos előadójaként járult hozzá a korszerű alagútépítési ismeretek terjesztéséhez.
Müller Miklós szerteágazó érdeklődése és széles körű tapasztalata szakmai közéleti tevékenységében is tükröződött. Az ITA – AITES nemzetközi szervezet magyar tagozatának alapító tagja, titkára és elnöke volt. Elsők között kapta meg a Magyar Alagútépítő Egyesület Alagútépítésért emlékérmet az alagút tervezésben végzett munkásságáért. A Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatában több éven keresztül a Minősító Bizottság tagjaként tevékenykedett, tagja volt a szakterület nemzetközi szervezeteinek (ISSMGE, ITA), illetve ezek magyar tagszervezeteinek, ezekben a testületekben több alkalommal viselt választott tisztséget.
2013-ban, a szakmai karrierje megkoronázaséként elnyerte a hazai geotechniai és azon belül az alagútépítés szakterület talán legnagyobb kitüntetését, a Széchy Károly emlékplakettet és díjat.
Közismerten szerény, mindig tárgyszerű, a műszaki tudás megalkuvás nélküli érvényesítése iránt elkötelezett mérnök, kutató és tanár. Diákjai mindig nagy tisztelettel néztek fel rá. A gyakorlati tervezésben-és kivitelezésben szerzett tapasztatai az oktatásban is tükrözödtek.
Mindig is hangsúlyozta, hogy valakinek csak akkor lehet teljes a szakmai életútja, ha párhuzamosan boldog családi életet is él. Kollégái életútját is folyamatosan figyelemmel kísérte, mindenkihez volt néhány támogató, bíztató szava.
Mi, a kollégái mindig tisztelettel és nagy-nagy szeretettel fogunk emlékezni rá és példaképként emeljük a fiatalabb építőmérnök nemzedékek elé. Kedves Miklós, nyugodj békében!
BME Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék
