Az emberi fogak gyógyítása során az utóbbi években egyre szélesebb körben alkalmazott fogpótlási
technika az álkapocsba becsavarozott betétre elhelyezett új fog. Egy ilyen rendszer hosszú távon is
megfelelő élettani viselkedése igen nagymértékben függ a rendszer biomechanikai állapotától, attól a
mechanikai hatástól, amely az implantátumot körbevevő csontban kialakul a műtétet követően.
Az emberi állkapocs csontszerkezete igen összetett. A felső-alsó kemény kéreg között elhelyezkedő
szivacsos állomány mechanikai teherbíró képessége jóval kisebb, mint a kéregé, ugyanakkor nincs
pontos információnk arról, hogy ez a csontrész az implantátum falának mikrostruktúrájába beépülve
hosszabb távon milyen mértékben vesz részt az egész rendszer mechanikai stabilizálásában.
A feladatot megoldónak az alábbi kérdésekkel kell foglalkoznia:
- Létre kell hozni egy olyan komplex mechanikai modellt, amely akár a mikrostruktúra
szintjét megközelítve alkalmas a különböző típusú csontszövetek illetve a közéjük épített
mesterséges implantátum numerikus szimulációjára.
- A modellnek a lehető legpontosabban követnie kell a csont anyagában lejátszódó
mikrojelenségek (beépülés, mikrotörések, fellazulás, stb.) komplex folyamatát.
- A szimuláció során alapvetőnek kell tekinteni a külső dinamikus hatások (rágás) megfelelő
leírhatóságát.
- A modell létrehozása után választ kell adni arra a kérdésre, hogy a különböző típusú
implantátumok közül melyik tekinthető orvosi-élettani szempontból a kezelt betegek
számára a legmegfelelőbbnek.