2016. March 14.
| Hidak és Szerkezetek Tanszéke Tudományos Közleményei 2002. / II. kötet |
|---|
|
Előszó Amikor magyar mérnök Mihailich Győző és Bölcskei Elemér emlékét idézi, joggal tölti el nemzeti és szakmai büszkeség. Az ő nagyságukat elsősorban maradandó műszaki alkotásaik nyomán jegyezte fel a magyar műszaki történelem. A ma hazánkban élő mérnökben jó érzést kelt, ha arra gondol, hogy szerény követője lehet példamutató nagy elődeinek. A legnemesebb nemzeti érzést táplálhatja az a tudat, hogy a mérnöki alkotások történetének egy-egy pillanatában a képzelt műszaki olimpiai bajnokságon magyar mérnök állt a dobogó legmagasabb fokán. Hogy a mi szakterületünkön voltak ilyen alkalmak, azt néhány más kiválóság mellett Mihailich Győző és Bölcskei Elemér professzoroknak köszönhetjük. A visszaemlékezéssel tartozunk a nemzeti kulturális örökség ápolásának. Azt hiszem, eddigi munkánkon túl igen sokat kell még tennünk azért, hogy a magyar mérnökök tudatába mélyen beágyazódjanak nagyjaink eredményei. Nagyon fontos lenne, hogy a nem szakmabéli közönségnek is legyenek ismeretei arról, milyen eredményeket ért el hazánk építéstudománya. Annak a feladatunknak se tettünk maradéktalanul eleget, hogy a külföldi közvélemény előtt is megvilágítsuk a nagy magyar alkotók érdemeit. Szorgalmaznunk kell, hogy a külföldi hallgatók, a diákcseréken résztvevő fiatalok, hazánkba látogató szakemberek fogalmat alkossanak a magyar építőipar úttörőinek alkotásairól. Hírünk nehezen jut el a világba amiatt, hogy a Kárpát-medencében élő tizenötmillió magyar anyanyelvű lakosságon kívül kevesen beszélik nyelvünket. A fordítások is nehezen viszik el a világba Petőfi, Arany, Ady és József Attila, vagy akár Jókai, Molnár Ferenc és Móricz Zsigmond hírét, noha ők nem kisebbek világnyelven író kortársaiknál. Liszt és Bartók, Munkácsy és Paál László művészete, Puskás Ferenc és Papp László sportteljesítménye érthetően „nemzetközibb”. Szükségét látom annak, hogy a különféle műszaki és természettudományi szakterületeken, a technika világában elért magyar eredményeket propagáljuk. A magyar építéstudomány történetében pedig a legelőkelőbb helyek illetik meg Mihailich és Bölcskei professzorok nevét. Az ebben a kötetben található megemlékezések a magyar olvasó előtt eleveníthetik fel nagyjaink munkásságát. Bízom abban, hogy e kötet olvasói egyetértenek az itt elmondottakkal, s szívügyüknek tekintik azok továbbadását. Az az év, amikor Mihailich Győző szakmai világcsúccsal kápráztatta el a vasbetonépítés művelőit, még sok esztendővel volt Bölcskei Elemér születése előtt. Megadatott neki, hogy láthatta későbbi tanítványának Európára-világra tekintő, s a XX. század hazai csúcsteljesítményeket túlszárnyaló alkotásait. Mihailich professzor hívta meg Bölcskei Elemért, hogy dolgozzék tanszékén. A sors adománya volt, hogy Mihailich Győző mérnöki munkájának 58., tanszékvezetősége 37. évében, nyugalomba vonult. Bölcskei Elemér 37 évet élt mérnöki oklevele megszerzése után, 22 éven át oktatott, s 14 éve vezette a tanszéket, amikor halála aktív korában vetett véget példaértékű pályafutásának. Mint ez a történelemben sokszor megmutatkozott, lehet hasonló kimagasló eredménye a sors által más-más életkorral megajándékozott kiválóságoknak. Az ebben a kötetben található méltatások két nagy elődünknek nem csupán mérnöki alkotásait, hanem tudományos, szakirodalmi, pedagógiai, szervezői, vezetői, szakmai és közéleti munkájáról is beszámolnak. Ezek az írások azt mutatják, hogy azoknak a férfiaknak, akikre most emlékezünk, volt felkészültségük és energiájuk a széleskörű, a társadalom számára hasznos tevékenységre. Úgy érzem, azzal, hogy ezt a kötetet az előttünk járt két nagy személyiség emlékének szenteljük, hozzájárulunk ez előszó kezdetén említett célok eléréséhez. Tanszéki kiadványaink immár hagyományos másik célja, hogy fórumot adjon a szakterület művelőinek, nem utolsó sorban a fiataloknak. Az itt közzétett – főként vasbeton szerkezetekkel foglalkozó – cikkek azt mutatják, hogy a ma aktív mérnöknemzedékeknek van szakmai-tudományos mondanivalójuk Arra törekszenek, hogy a kornak megfelelő új feladatok új eszközökkel való megoldásával szolgálják a magyar építőipart, gyarapítsák a hazai építéstudomány neves elődeink által megalapozott hírnevét. Mindezek jegyében ajánlom írásainkat e kötet olvasóinak. Dr. Farkas György
Tartalomjegyzék A cikkek pdf formátumban letölthetőek! Mihailich Győző Földeák Á.: Mihailich Győző - Így láttam őt Bölcskei Elemér Szabó J.: Bölcskei Elemér - A magyar mérnöktársadalom kiemelkedő egyénisége Balogh J. – Gutkowski, R.: Részlegesen együttdolgozó fa-vasbeton szerkezeti elemek vizsgálata Bódi I. – Madaras B.: Vasbeton köpenyezéssel megerősített téglapillérek modellezése Erdődi L. - Bódi I.: Fémgyűrűs fakapcsolatok palástnyomási teherbírásának vizsgálata pontosított felületi nyomáseloszlás alapján Farkas Gy. – Kovács T.: Csúszókábeles feszítés alkalmazása síklemez födémekben Gálos M. – Lovas A.: Csigolya szilárdsági vizsgálatok Gáspár Zs. – Németh R.: Modellek különleges stabilitásvesztések szemléltetésére H. Pálfalvi D. – Hegedűs I.: A körszimmetrikus Pelikán-felület alakú sátor szabásmintájáról Hajós B. – Erdődi L.: Fahídépítés Finnországban Halász I. – Orosz Á.: Gabonasilókba telepített távhőmérők elméleti és kísérleti vizsgálata Hegedűs I.: Görbült felületre szerkeszett csavarodásmentes rúdhálózatok Hunyadi M.: Objektum elvű interaktív rúdszerkezet számító program modellezése Huszár Zs.: Nyomott vasbeton oszlop vizsgálata a kúszás figyelembevételével Szabó M. – Farkas Gy.: Ipari padlók – Technológia, alkalmazások, problémák Szalai K.: A szerkezeti anyag parciális tényezőjének összetevői Szalay T.: A vasbetonszerkezetek időállóságának kulcsa a betonstruktúra minősége Tarnai T.: Szerkezetek indifferens egyensúlyi állapotban Tassi G. - Magyari B. - Szlivka J.: Acélkötelek újrafelhasználása betonok szálerősítésére Varga L.: Vasbeton szerkezetek vizsgálata az akusztikus emisszió módszerével Verók K.: Beton próbatestek megerősítése szénszálas szövettel Verók K: Pecsétnyomással terhelt prizmatikus betonoszlopok megerősítése szénszálas szövettel Verók K.: Szénszálas szövettel megerősített betonoszlopok kúszásvizsgálata
 Az épület, amelyben a Mihailich Győző vezette tanszék volt, s ahová ő hívta meg oktatói állásba későbbi utódját, Bölcskei Elemért
 DR. MIHAILICH GYŐZŐ (1877-1966) Kossuth díjas okl. mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja, egyetemi tanár, a II. sz. Hídépítéstani Tanszék vezetője, a Mérnöki és Építészi Osztály dékánja, az egyetem két időszakban volt rektora
 DR. BÖLCSKEI ELEMÉR (1917-1977) okl. mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja, egyetemi tanár, a Vasbetonszerkezetek Tanszéke vezetője, rektorhelyettes
 Mihailich Győző feleségével és munkatársaival a rektori tanácsteremben a nyugalomba vonulása alkalmával tartott ünnepségen (1957)
 Bölcskei Elemér tanszéki munkatársaival a 6. sz. főút ferde lábú hídján
|
© 2000-2011 BME Hidak és Szerkezetek Tanszék