Elhunyt Sárközy Ferenc

Elsődleges fülek

Dr. Sárközy Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, az Általános Geodézia Tanszék korábbi tanszékvezetője 2023. szeptember 1-én elhunyt.


Dr. Sárközy Ferenc 1934.március 23.-án született Budapesten.

Mérnöki diplomáját az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Kar Híd- és szerkezetépítő szak vasbeton ágazatán, 1957-ben szerezte. Aspiránsi tanulmányait a Moszkvai Geodéziai, Fotogrammetriai és Kartográfiai Intézet Alkalmazott Geodézia Tanszékén, 1959 és 1962 között végezte. A „műszaki tudományok kandidátusa” tudományos fokozat oklevelét, a nagymérnöki létesítmények vízszintes geodéziai hálózatának tervezését tárgyaló disszertáció megvédése alapján,1962-ben; az egyetemi doktori címet 1964-ben kapta meg.

1957-59 között az ÉKME Mérnökkari Mechanika Tanszékén volt gyakornok, majd az aspirantúra után 1962.12.01-től az ÉKME Mérnöki Kar I. sz. Geodézia Tanszékén, majd jogutódja a BME Építőmérnöki Kar Általános Geodézia Tanszékén lett tanársegéd, 1962-től adjunktus, 1967-től docens, 1980-tól egyetemi tanár. Tanszékvezető 1969-1991 között, intézeti igazgatóhelyettes 1973-1978 között, intézeti igazgató 1978-1987 között; az Építőmérnöki Kar gazdasági dékánhelyettese 1973-1978 között. 2002.06.30.-án nyugdíjba vonult.

A BME Építőmérnöki Kar nappali tagozatán a „Geodézia” tárgyat tanította az építő szakosoknak, valamint Számítástechnika, Geodéziai Számítások Gépesítése, Geodéziai AMT tárgyakat a földmérő szakosoknak. Az informatika és annak geodéziai felhasználása mindig izgatta. A 80-as évektől kezdve a földmérő hallgatóknak oktatta az informatikát és a programozást, illetve az Automatizált Műszaki Tervezés tárgyat. Informatikai ismereteit a geodéziai hálózatok másodrendű tervezéséhez kapcsolódó kutatásai során alkalmazta, majd a 90-es években a térinformatika felé fordult. Vezető szerepet vállalt a tanszéken induló Térinformatikai szakmérnöki képzés elindításában, és nyugdíjazásáig tanította a Geoinformációs modellezés című tárgyat. Ezen oktatói munkája során kezdte el a Térinformatikai elméleti oktatóanyag  című jegyzetének írását, melyet az interneten adott közre. Az ingyenesen elérhető jegyzetet több más felsőoktatási intézményben is használják, a szakterület egyik meghatározó, magyar nyelvű jegyzetévé vált. Az online elérhető oldalakat 2009-ig frissítette, aktualizálta, követve a térinformatika dinamikus változásait. Külföldi és magyar nyelven megjelent illetve elhangzott tanulmányainak és előadásainak a száma megközelíti a százat, ezek közül kiemelendő az első kiadásban 1983-ban megjelent GEODÉZIA című 800 oldalas tankönyve, melyben megpróbálta összefoglalni a tágabb értelemben vett geodéziai tudomány és gyakorlat ez ideig elért eredményeit.

Mérnökként szemlélte a Világot, egy legkisebb részletből is képes volt egész rendszert látni, és nem csak látni, leírni, matematikai formába önteni, rendszerré formálni, és alkalmazást kínálni. Verbális előadó készsége nem volt kiemelkedő, de letisztult, mindenki számára  érthetővé tett gondolatait, probléma-felvetéseit, megoldásait, világosan megfogalmazva tudta közkincsé tenni, mind publikációiban, mind elektronikus felületeken. Nagy szavak! de Iskolát teremtett! Egy Izraelben magas szakmai pozícióig eljutott tanítványa írta, „Ő már akkor kiváló, nyugati stílusú menedzser volt, amikor a többség még azt sem tudta mi az? Kutatói-fejlesztői nagyságát jó két évtizeddel később értettem meg, ehhez előbb meg kellett érnem.”
Nem íróasztal-tudós volt, szerette a mérőgyakorlatokat, imádta a terepi tevékenykedést, szerette az ipari megbízásos munkákat, elemében érezte Magát ipari közegben, felsorolhatatlanul sok munkában vett részt 1963 és 1994 között, többségükben témavezetőként.
1982-ben a BME Geodéziai Intézet akkori vezetőjeként fontos szerepe volt az európai élvonalba tartozó Gradis zártláncú geodéziai és fotogrammetriai adatnyerő és feldolgozó rendszer alkalmazásában. A rendszer beszerzését a Paksi Atomerőmű geodéziai munkálatainak gyors és korszerű végrehajtása indokolta.
Különleges Ember volt! Gyermekkora óta súlyos lelki terheket cipelt. A moszkvai kollégiumból nemzetközi barátságokat, szellemet, világnézetet, tudományos fokozatot és feleséget is hozott. Különleges figyelemmel kísérte fiatal kollégái szárnypróbálgatásait, tanácsaival segítette fejlődésüket, bevonta Őket kutatásaiba. Szeretett a hallgatókkal foglalkozni, Osztályfőnökként is működött a földmérők között. Szűkebb, baráti társaságban felszabadult volt, jó humorú, társasági emberként ismertem. Nyugdíjazása…talán a hivatalos elismerések hiánya…..később családi tragédiái…..felesége, elsőszülött fia halála…romló egészségi állapota befelé fordulóvá  tették.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnőki Kar Általános és Felsőgeodézia Tanszékének nevében szólva:
Emlékét megőrizzük, tanításait, kutatási eredményeit továbbra is felhasználjuk.
Kedves Tanár Úr!
Nekem Sárközy Feri!
Nyugodj békében!